A növény sötétzöld levelei közvetlenül a sudár ágak mentén nőnek, melyeken átellenes, egyesével álló redőzött, hosszúkás alakúak. A hajtások és a levelek is szőrösek. A domború virágzatok a hajtáscsúcsokon fejlődnek és tavasztól késő őszig nyílnak. A virágokat a méhek és a pillangók nagyon kedvelik, mivel a levelek és a virágok is citrom illatot árasztanak. A virágok színe között megtalálható a sárga, a narancssárga, a vörös, a fehér és a rózsaszín változat is. Ezek a színek színváltásra képesek, látványuk lenyűgöző.
A sétányrózsa termése bogyótermés, a bogyók színe lilás-bordó, majdnem fekete. Éretlenül, zölden mérgező. Amikor a magok érettek, a színük bordó színű. A növény minden része mérgező, lehetőleg kisgyermekek ne férjenek hozzá.
A sétányrózsa egy aránylag könnyen nevelhető dísznövény, még kezdő kertészkedők is bátran próbálkozhatnak ültetésével. A növény nevelhető edényben, cserépben, szabadban tartva. A növény teleltetéséről gondoskodni kell, mivel érzékeny a fagyra, télen is szüksége van tíz-tizenöt fokos melegre. Télen is biztosítsunk számára világos, lehetőleg napfényes helyet, mivel leveleit ekkor sem hullajtja le. Szárait visszavágva teleltetjük a sötét helyen is, tavasszal újra hajt. Öntözni télen csak nagyon ritkán kell.
Talajban nem válogat, fejlődik a talaj szerkezetétől függetlenül, de a tápanyagban gazdag dús környezetben szebben, gazdagabban virágzik. A talaj jó vízáteresztő legyen és pangó víz ne álljon a növény alatt.
A közvetlen tűző naptól védeni kell, félárnyékos helyen kevésbé virágzik. Öntözése rendszeres legyen mivel nagy a vízigénye, de földjét két öntözés között hagyjuk kiszáradni. Jól tűri a szárazságot, de olyankor a virágok száma kevesebb lesz. Az elszáradt virágokat nyáron folyamatosan távolítsuk el a növényről, serkentve ezzel a folyamatos virágzásra.
Átültetését tavasszal végezzük, ha szükségesnek találjuk, ilyenkor vágjuk vissza, ebben az esetben szebben bokrososodik, és a virágok is szebbek lesznek.